Tiszta levegőt!

Érdekes fejlemények az elmúlt év függvényében történtek bőven. Mondhatnánk, egyik napról a másikra megváltozott az életünk, ami az adózást, a politizálást vagy a reményeket jelenti. Nem véletlen módon (lásd az első, második világháború utáni állapotokat, vagy csak a vadkapitalizmus kivirágzását a rendszerváltás után, Tövispuszta kötelező) fordul elő, hogy az ember, ha elveszíti a munkáját, az üzletét, az életfeltételeit, vagy bármi számára fontos egyéb körülménytől megfosztják, esetleg akarata ellenére gazdagodik vele, kényszeresen kezd bele valamibe.

Sok néven illetjük ezeket, szenvedélybetegség, feszültséglevezetés, indulatkezelés. A stressz hatására idegesebbek, agresszívabbak leszünk, rágjuk a körmünket, jár a lábunk, idegesen forgatjuk a szemünket. Ennek leküzdésére sok módszer létezik, dühterápia, pszichológus, felmondás, legrosszabb esetben öngyilkosság. Kis hazánkban a kollektív idegességnek nagy múltja van. Ezzel, feltételezem egyenes arányban nő a szenvedélybetegségek elterjedésének a mértéke, diszkrétebb esetekben kávé, tea, csokoládé, komolyabb problémát jelent azonban az alkohol, cigaretta, végül a drogok.

Utóbbit érthető módon üldözi az összes nem termesztő vagy ebből meggazdagodó nemzet annak negatív hatásaiért, és akkor még enyhén fogalmaztunk. (http://erdekessegek.info/a-krokodil-drog-hatasa-185.html)

A pia és a cigi más tészta. Többnyire legális, széles réteg számára megfizethető, nyugtató/vidító hatású, emiatt széles körben elterjedt, fiatalok körében pedig a presztízs megtestesítője a régmúlt szocialista évei óta. Addiktív hatása miatt reklámra nem igazán szorul, ellenben hatalmas mammutcégek érdekei fűződnek hozzá, mivel a fogyasztás irreális mértékű, ha azt vesszük, hogy az emberek tudatosan pusztítják vele önmagukat. Csak hogy kicsit átlássuk a dolgokat, azért írtam le mindezt, hiszen saccperkb a magyar dolgozó korú lakosság 50-70%-a valamelyik, esetleg mindkettő mellett leteszi a voksát.

A hatalmas mennyiségű fogyasztás, és ennek visszaszorítása érdekében jöttek létre a jövedéki adók a kormánybevételek között. Egyrészt, mert ha valami drágább, az átlagember kevesebbet fogyaszt belőle, másrészt nagy bevételi forrás lehet, ha ennek ellenére mégis marad a fogyasztás.

A magyar munkaképes népességre nehéz idők vártak eddig is, de ennek a népnek a felét most "különadókkal" súlytják. Sokan nincsenek tisztában vele, de a jövedéki termékeken, mint a benzin, az alkohol és a cigaretta, nem csak jövedéki adóval adóznak, hanem áruk ÁFÁ-t is tartalmaz. Az, hogy az elmúlt másfél évben mindkettő emelkedett, és a tendencia a várakozások alapján folytatódik, arra enged következtetni, hogy az államháztartásban kevés a bevétel, és ezekkel a közvetlen adókkal - amiket kevésbé lehet elkummantani - próbálják meg betömni az SZJA ütötte réseket. (erről majd máskor)

A másik lehetséges következtetés, hogy a kormány nem szereti a dohányosokat, alkoholistákat (meg az autósokkal is hadilábon áll). Vagy legalábbis nem szeretné, ha folytatnák káros szenvedélyeiket. Ez persze érthető, hiszen ezek a szerek nem tesznek jót a produktivitásnak. Más kérdés a dohányzás betiltása nagyjából az egész Budapesten.

Érdekes a kormány dohányellenes politikája, jobb szót nem tudok rá találni. Döbbenetes tempóban először az aluljárókban, később a buszmegállókban és a zárt vendéglátóhelyeken is betiltották a dohányzást, a munkahelyeken és minden zárt középületben szintén nem lehet manapság rágyújtani. A tempó hatalmas, és bizonytalan időn belül minden bizonnyal a közterületeken is betiltják a dohányzást, hiszen ha a járókelőket a buszmegállókban és az aluljárókban zavarja a füst, akkor minden bizonnyal a járdán és a parkokban is.

Márpedig ha ez bekövetkezik, három dolgot tudok elképzelni. Az egyik, kissé valószínűtlen scenárió, hogy mindenki dohányozhat a lakásában és a saját autójában, hiszen ott már szabadon ő dönt erről (feltételezem). A második, kicsit valószínűbb lehetőség, hogy a jövőben az ország egész területén betiltják a dohányzást, vagy legalábbis Budapesten. Ez a mutyizás és a feketegazdaság melegágya lenne, ezt gondolom a szakértők is látják, szóval ez is ellehetetlenül még a tervezőasztalon.

A harmadik, szerintem elég posszibilis esetben a kormány esetleg egyes részei érdekeltek a dohányosok életterének szűkítésében. ahogy a pirosas-sárga tiltótáblák a buszmegállók és falragaszok az aluljárókban is nyilvánvalóan horribilis összegbe kerültek a fővárosnak, ezzel nyilván adott vállalkozó zsebét bélelte ki Budapest. Márpedig abban az esetben, ha szűkítik az életteret, nyilván céljuk van vele, és nem újabb tiltótáblák. A törvényhozásban szereplők különös befolyással lehetnek a gazdaságra is, de ne ragozzuk tovább. Vázolom az ötletem. Ha én képviselő lennék, teszem azt, listás, vagy egyéni, tök mindegy, és tegyük fel, ingatlanokkal vagy kocsmákkal foglalkoznék fennmaradó időmben és pénzemből, minden bizonnyal a konkurencia letörése lenne a célom.

Aztán rájönnék, hogy a dohányellenes kampány annyira eldurvulhat, hogy még a saját wc-dben is megbírságolhatnak 50000 Ft-ra, akkor rohamos ötletáradatomban ún. "cigiklubokról" álmodoznék, ahova azért mennek az emberek, mert dohányozni akarnak. Vizualizálnám, ahogy tömött sorok állnak a bejáratnál, míg bentről elégedetten távoznának a dohányfüsttől megrészegült kuncsaftok. Természetesen szép árért. Ha ilyen ambíciózus honatya lennék, a "cigiklubom" különleges elbírálást kaphatna magas adókulcsok mellett, hogy aztán az "üzletláncom" zsebelje be a dolgozó népesség 60%-ának dohányzásra költött teljes vagyonát. Akár a klubokban a felest, szálával lehetne árulni a dohányárut, és senki sem venné zokon, mert végre dohányozhat.

Még nem dolgoztam ki a teljes üzleti tervet, de ilyen kereslet mellett - mondjuk 1-1,5 millió fő napi minimum 1-2 szállal - a befizetendő különadó többszörösét meg lehet keresni, és a magasabb dohányárak mellett a népesség napi fogyasztása kis mértékben mérséklődne is.

Nem mondom, hogy ennek a lehetőségnek van valóságalapja, csak azt, hogy én már ezt is el tudom képzelni. Mindemellett az intézkedések tökéletesen beleillenek a kormány eddigi büntetőpolitikájába (erről is máskor), adókkal és bírságokkal célozva a szociális, gazdasági és társadalmi problémákra, kvázi ágyúval galambra. Tudnék ötleteket adni további adókhoz ezek alapján, de egyrészt nem akarok, másrészt majd egy következő alkalommal maximum.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.