Totál képzavar

Ez mi? A kiskörúton sétálva a Vásárcsarnok Kálvin tér felé néző sarkán található az alábbi - gyanítom márvány - táblácska. Nagybányai Horthy István emlékére készült 2009-ben. Aki Horthy Miklós legidősebb fiának történetét nem ismeri, annak ott a link, de röviden egy hősi halottunkról van szó, aki politikus és hadvezér létére nem elégedett meg a háttérmunkával, úgy gondolta, tapasztalatot kell szereznie katonaként, valószínűleg a hazájáért akart harcolni, és ennek felelősségét nem másra hárítani. A sors iróniájának köszönhetően az utolsó bevetésén zuhant le az orosz fronton.

Milyen letűnt kor letűnt hőse, gondolhatnánk. Hiszen még pont abban a korban élt, amikor a "politikailag fontos" személyek nagyrésze már kimaradt a háborúk frontjáról, mert elvesztésük, ahogy a kormányzóhelyettes Istváné is, pótolhatatlan űrt hagyott (volna) maga után. A magyar hagyományok, mentalitás, erkölcs és becsület azonban valószínűleg felülírta a trendet, így kerülhetett a frontra és halhatott hősi(?!) halált.

Az alapozás után a lényeg: Valaki úgy gondolta, hogy az emléktáblájának vörös festékban kell úsznia. Érthető, hogy a történelmi személyiségek mélyen megosztóak lehetnek, ahogy írtam már Károlyi Mihály megosztó helyzetéről, de említhetnénk itt akár Dózsa Györgyöt, aki nem véletlenül az egyik leggyakrabban használt közterület-név, egyértelműen az elmúlt 50 év szocializmusának kabalafigurája. Vagy mondjuk Görgey és Kossuth ellentétes megítélését párt vagy filozófiai hozzátartozástól függűen. (A szocializmus Görgey árulóképe máig él, Kossuth gyáva futása pedig a mai kor torzítása.)

Mint mondtam, lehetnek megosztóak. Ezt az esetet azonban valaki magyarázza el. Megosztó lehet, mert háborús emlék. Ha valaki elég szélsőségesen pacifista, akkor nem csak az eljövendő háborúkat hagyja figyelmen kívül, de a megelőzőeket is. A vérpacifisták akkor ennyi erővel mindent befesthetnének, szóval a lehetőséget kilőném. 

Nem titok, hogy a Horty Miklós és a két világháború közötti berendezkedés két részre osztja a társadalmat. Egyesek rettegik a "rendőrállam" visszatértét, mások a nosztalgikus felidézendő kort látják a Horthy-korszakban. Az ezt idillizálók nyilván nem szentségtelenítenek meg semmit, ami a régmúltra emlékeztet (ám nagyban próbálják eltörölni a szocializmus 50 évét). Így lehet, hogy a félelem vagy a gyűlölet vezérelte - mondjuk ki, balos - elkövetők elképzelhető lehetőség a rongálásra. 

Ha viszont ez a helyzet, akkor egy dolog van hátra. A motiváció mozgatórugóit megtalálni. Ez nem egyszerű. Ha feltételezzük, hogy baloldali érzelmű tettesről beszélünk, akkor is van hiba a történetben. Ha az elkövetőnk nem tud semmit Horthy Istvánról, okafogyottá válik a cselekedet.

Ha tudja, ki volt, de itt meg is áll az ismeret, esetleg a Horthy után nem olvasott el több szót a tábláról, akkor érthető a gyűlölet, ebben az esetben csak a vörös festéket nem értem. Ha nem a kommunista jelképszínnel azonosítjuk, nincs értelme, ha a vérre gondolunk, akkor meg háttértudást feltételeznénk, ami a "Gyilkoooos!" felkiáltást megelőzi. A fehér festék ésszerűbb lenne(lásd: Fehér terror). 

Ha van háttérismerete az illetőnek, akkor pedig tudhat a háborús szolgálatról és arról a tényről, hogy az ifjabb Horthy nyíltan németellenes volt, és a kiugrást kereste folyamatosan. Így ha a tettesünk németbarát szocialista érzelmű, meg is oldottuk az ügyet. Könnyen elképzelhető, igaz?

Két banális eset még lehetséges. Vagy részeg egyetemisták voltak vagy a PETA tiltakozik az akkoriban még igazi bőrből készült csizmák ellen. Ezen kívül egyszerűen ésszerűtlen számomra a jelenség. Véleményem szerint, ahogy Deák, Petőfi, Szent István, a Tiszák vagy Ady, ő sem egy megosztó egyén, vagyis nem kéne annak lennie.